Charly Mattei (Jean Reno) a marseillei maffia egykori vezére visszavonultan él. Lánya kérésére eladta minden érdekeltségét gyermekkori barátjának Tony Zacchiának (Kad Merad), és kivonta magát az alvilági ügyekből. Egy napon azonban – ki tudja miért – egy parkolóházban merényletet követnek el ellene, ahol 22 lövés találja el. A támadást csodával határos módon túléli, és bosszúhadjáratot indít támadói felkutatására, és likvidálására.

 

A rutinosabbak az alapszituáció alapján egy átlagos bosszúfilmre számítanak, és pontosan ezt is fogják kapni. Igen, sajnos az „átlagos” jelző még hangsúlyosabb lesz, mire a film végéhez érünk.

A beállítások, a fényképezés nagyszerűre sikeredett. A rendező tisztességes munkát végzett. A tempó végig feszes, nincsenek üresjáratok.

A színészek is megállták a helyüket. Jean Reno hozza a szokásos formáját, a rendőrnőt alakító Marina Fois pedig egyenesen brilliáns. Talán csak Kad Merad nem találja a helyét az íratlan alvilági törvényekre fittyet hányó maffiavezér szerepében.

Ha ennyire eltalálták az alkotók a technológiai részleteket, akkor vajon mi az ami miatt a film nem emelkedik ki az átlagból? A válasz: a történet.

 

A forgatókönyv igencsak kevés eredeti ötletet tartalmaz. Gyakorlatilag semennyit. Hiányoznak az összetett, érdekes karakterek, az eredeti dialógusok, de leginkább egy olyan komplex sztori hiányzik, ami felérne az igencsak jól sikerült technikai, és színészi megvalósítás szintjére.

A bemutatott alvilág – ami elvileg a történet ringató bölcsője – egyáltalán nem hihető. A maffiózók reakciói néha érthetetlenek, néha feleslegesen eltúlzottak. A drámai hatás fokozása helyett, ezek a jelenetek inkább esetlennek, és oda nem illőnek hatnak. Olyan, mintha egyes jeleneteket azért írtak volna bele, mert az ilyen típusú filmekben kell, hogy legyen olyan szituáció, amikor a főnök kérdés nélkül fejbe lövi a „csúnyán néző” kapitányát. Vannak olyan filmek szép számmal, ahol ezek a dolgok példa értékűen vannak ábrázolva, lehetett volna onnan tanulni.

Ordít a vászonról, hogy nem fektettek elég energiát a történet kidolgozására, és ez rányomta a bélyegét a filmre. Végig érezzük, hogy csak egy kis időráfordítás kellett volna, és mérföldekkel jobb végeredmény születik. Hiányoznak a váratlan fordulatok, nincsen több szálon futó cselekmény, ami fokozná kicsit az érdeklődést. A végére betűzött fordulat sem üt el a nagy egésztől: erőltetett és izzadtságszagú.

Azért nem kell mindjárt kukába dobni a DVD lemezt, egy „nemgondolkodós” fáradt esti filmezéshez tökéletesen megfelel, maradandó nyomokat azonban senkiben sem fog hagyni.

Értékelés:

egy tízes skálán: 6

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vagoszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr813070462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása