Szereted a Daft Punk-ot? És szereted az animéket? Akkor az Interstella 5555 neked való.

A film tulajdonképpen nem más, mint a Daft Punk legjobb albumának, a Discoverynek a megfilmesítése. A film 2003-as, grafikájában mégis inkább a '80-as évek retró animéire hasonlít. Dialógusok egyáltalán nincsenek, csupán elvétve néhány Tom és Jerry-re jellemző megoldás a hangeffektekkel. Tulajdonképpen ez egy némafilm, csak nem a megszokott zongorakísérettel, hanem dübörög a house.

A rögtön történet elején egy hatalmas galaktikus koncertet láthatunk, ahol egy zenekar éppen a One More Time-ot játssza. Ám megzavarja őket egy kommandós osztag hirtelen támadása, akik valamiért a zenekar tagjait akarják elkapni, ami egy tag kivételével sikerül is. Hamar kiderül, hogy a támadás megrendelésre volt, mégpedig a Földről. Egy zenei producer meglátta a lehetőség a zenekarban. Persze egy kis fazonigazítás nem árthat: a kötelező agymosás után nem maradhat el a kék bőr fehérre illetve barnára festése, új frizura és ruházat. A Harder, Better, Faster, Stronger kíséretével szerintem ez a legjobb rész a filmben. A zenekar persze egyre sikeresebb (külön érdekesség, hogy az egyik díjat pont a Daft Punk elől viszik el), de az ötödik tag, akit nem tudtak elrabolni, mindent elkövet, hogy társait visszakapja. A történetről többet nem szeretnék elárulni, csak még hozzáteszem, hogy az együttes tagjai írták.

Szóval, aki szereti az animéket és/vagy a Daft Punk-ot, az mindenképpen nézze meg! Sem a történet, sem az animáció nem váltja meg a világot, mégis kiváló szórakozást nyújt. A maga 68 percével még elunni se tudjuk.



Értékelés

Egy tízes skálán: 7

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.