Rengeteg filmre rámondták már, hogy "ezt nem lehet szavakkal leírni, ezt látni kell", és valóban sok ilyen van, de én nem láttam még egy olyan filmet, amire ez annyira igaz lenne, mint Kenji történetére.

Éppen ezért nem igazán szeretnék most a történettel foglalkozni, de azért néhány szót írok róla: A történések egy tanár, Miyazawa Kenji körül forognak. Kenji született álmodozó, és a világ működésé és az élet értelmét kutatja.

Szóval az anime tulajdonképpen az elveszettségről szól. Valakiről, aki majdnem egész életét abban az időszakban élte, amelyikbe előbb vagy utóbb mindenki eljut, és ha már ott vagyunk csak arra vágyunk, hogy túl legyünk rajta: A kérdések időszaka. Miért vagyunk? Kik vagyunk? Hogy a fenébe működik ez a rohadt világ?
Természetesen idővel a film válaszol a kérdéseire, de nem kell aggódni egyáltalán nem szájbarágósan teszi, de azért nem is csomagolja teljes homályba.

Érdekesség, hogy az összes szereplő macska, ami egy jó ötlet volt, csak sajnos nem igazán tudták kidolgozni őket, és itt elsősorban a mimikára gondolok, de ez csak egy pár percig furcsa. A hátterek és a környezet részletessége és gyönyörűsége pedig teljes mértékben kárpótól minket.

Én eddig három olyan filmet láttam, amit leginkább a "gyönyörű" jelzővel lehet illetni, és ez az egyik. Megjegyzem a másik kettő is japán (hamarosan ezekről is írok). A film összesen nincs egy óra, szóval elég sűrű, de maximálisan megéri az idejét.



Értékelés

Egy tízes skálán: 10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.