August tiszteletes döbbent arccal bámulja a tévét. A képernyőn egy pornófilm látható, melyben várandós húga, Christina és két férfi művel nem éppen hétköznapi dolgokat. A tiszteletes nemrég tért haza Christina halálának hírére. Húga drog túladagolásban halt meg. Most az ő lakásán ül, és nézi, mire áldozta testvére az életét. „Princess”. Ez volt a művészneve.

A gyermek, aki a képernyőn csak közvetve szerepel, azóta megszületett. Ő Mia, aki most már csak August bácsikájára számíthat. Mikor August találkozik a kislánnyal, egyből észre veszi, hogy nemcsak húga az áldozat. Christina mindenhová magával vitte a kislányt, aki a pornószakma elferdült világában nőtt fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Húga sírjának látványa újabb szög August szívébe. Értetlenül szemléli, miféle kegytárgyakkalhalmozták el a lány nyughelyét a lelkes „rajongók”. Fáj, hogy nem tudta megmenteni húgát, bár drogfüggőkkel foglalkozik. Fáj az is, hogy egy cseppnyi tiszteletet sem érez iránta senki. És fáj az is, hogy akik Christinát bevezették ebbe a világba, vígan élik életüket, és semmi gondjuk sincsen.

A tiszteletes haragja minden keresztényi tanítást elemészt. El akarja törölni a föld színéről az összes felvételt, ami húgáról készült, és meg akar fizetni mindenkinek, aki ártott neki és Miának. Az eszközökben pedig nem válogat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomasztó világot tár elénk az animációs film. Komótosan követi végig az egyre dühödtebb tiszteletes bosszúhadjáratát, aki a kezdeti jóságos Augustból a végére szép lassan egy könyörületet nem ismerő ösztönlénnyé válik, ezzel is szemléltetve, hogy a bosszú legelső áldozata mindig az, aki szomjazik rá. Átérezzük August dühét mi nézők is. Szívesen megfizetnénk a bűnösöknek, de valahogy érezzük, hogy amit művel, az túlzás, hogy a kiszabott büntetés mértéke nem jogos, vagy talán csak egy bizonyos nézőpontból az.

Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor arról sem, hogy az igazi áldozat Mia. Ő az az ártatlan lény, aki a leginkább károsodott, de olyan fiatal még, hogy ebből még nem sok mindent ért. Anyja elment, egyedül van, bántották, molesztálták, fél, kétségbe van esve. Mi legalábbis így látjuk. Ő viszont így nőtt fel. Számára ez a természetes dolog, nem tudja, hogy létezik másfajta élet. Együtt játszani más gyerekekkel neki teljesen mást jelent, mint a többieknek. Ezen néha nevetünk, de a rendező egy pillanattal később már gondoskodik róla, hogy a mosoly az arcunkra fagyjon, nehogy elfelejtsük, hogy igazából mit is látunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az animáció gyönyörű, már-már művészi. Az egyetlen zavaró tényező a néha felbukkanó valódi kamerás felvételek keveredése az animációval. A tempó lassú, néha túlságosan is. Ezzel Anders Morgenthaler rendező is egyetért, aki egy nyilatkozatában a lassú tempót az alacsony költségvetéssel magyarázza. Szívesebben vette volna gyorsabbra, ha nincsenek anyagi megszorítások. Elmondása szerint a film fő inspirációs forrása egy japán fotóművész, Nobuyoshi Araki képei voltak, aki prostituáltakról készített fotósorozatot Tokió piroslámpás negyedében, de beállításaiban a nők nem szexuális tárgyként funkcionáltak. A képeit nézve eszébe jutott, hogy akár a húga vagy az édesanyja is lehetne azoknak a nőknek a helyében. És vajon ő mit tenne a tiszteletes helyében. A dán sajtó persze félreértelmezte a filmet, és arra következtetett, hogy a rendező is véres bosszút állna, de aki igazán hajlandó befogadni az alkotást, az tudja, hogy ennek épp az ellenkezője igaz.

Nem könnyű darab, de mindenképpen érdemes megnézni. Ilyen animációs filmet még sokáig nem fogunk látni.

Értékelés:
egy tízes skálán: 8

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vagoszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr503089825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása